Tájházunk

Tájház a Faluban

Sajóbábony városában muzeális intézmény nyílt

         2014. augusztus 20-án Sajóbábonyban, a Kossuth út 77. sz. alatt (ahogy a helybéliek nevezik, a Faluban, a városnak a Lakóteleptől jól elkülönülő, ősi részében)  ünnepélyes keretek között Tájház nyílt. Az 1888-ban Tóth Ferenc által épített (majd a vitéz Bárány család által megörökölt) paraszti udvar épületegyüttesét: az első házat, a pitvart, a hátsó házat, az istállót, a csűrt és a nyári konyhát mostantól bárki látogathatja, hiszen régi fényében tündököl, vagyis a paraszti életmódnak megfelelően lett berendezve.

A Tájházban 5 enteriőr került kialakításra: az első házban egy tradicionális paraszti szobát tudtunk berendezni helyben gyűjtött tárgyakból. Annak megfelelően karos lócával, komóddal, helyben szőtt futó szőnyegekkel, sifonnal, magasra vetett ággyal, a gerendára felakasztott kemény szárú csizmával, archív családi fotókkal, a Nagy Háborúban kiadott színes Emléklappal és fehér keménycseréppel megterített asztallal, mintha éppen vendégváróban lenne a ház népe, – ahogy mindezt régen is megkívánta a falusi etikett. A tiszta szobában a ház asszonya már szépen felöltözött, mintha templomba készülne, a ház ura, mintha most toppant volna be, hiszen a kalapját éppen hogy lehelyezte a komód sarkára, no, persze, a fiatal lány kissé késésben van, a látogatók megleshetik, még alsó szoknyában találhatják.

A két szoba közötti pitvarban (pitarban) a paraszti konyhai eszközök kerültek elhelyezésre, vagyis a helyükre. Úgymint a vizes lóca a zománcos vederrel és bádoggal, a stelázsi a mozsárral, a fűszer darálóval, a kézi hurka töltővel és a tejes fazekakkal – hogy csak a legfontosabbakat említsük. A kézzel rakott lépcsős tűzhelyet mindkét oldalán és fölötte is konyhai fa-, fém- és cserép edények veszik körül, hogy a főzésnél minden kéznél legyen. Persze, elengedhetetlen a fa mosogató teknő jelenléte is, rajta konyharuhákkal, hiszen az étek elfogyasztása után rendnek és tisztaságnak kell lennie, ahogy erről a szép, kikeményített falvédők is árulkodnak ugyan itt. A konyha ékét a vásárokban begyűjtött, vagy ajándékba kapott festett tányérok jelentették, amelyeket itt is megcsodálhatunk.

A szegénység Bábonyban is sok paraszt embert rávitt arra, hogy a jobb megélhetés reményében kivándoroljon a Tengeren túlra, Amerikába. Ott gyárban dolgozzon parasztként, az összekuporgatott pénzecskéből nagyvárosi polgári ruhákba öltözzön, és amikor ismét haza vetődött, itthon földet, jószágokat és szép bútorokat vásárolva kitűnjön a többi paraszt közül. Mivel továbbra is a földet túrta, de igénye nagyobb lett, így ezt a réteget tekintjük paraszt polgárnak. Az Ő szobáját rendeztük be háttámlás, amerikás kanapéval, tonett asztallal és székekkel, Singer varrógéppel, de a tradicionális komód még nem került ki a modern paraszt polgári szobából, habár rajta már porcelánok és matricás findzsák kapnak helyet. A lágyabb és díszesebb szövetű öltözetváltást a ház asszonyán és kislányán mutatjuk be, a férfi jelenlétéről csak barna színű, polgáriasult kalapja árulkodik.

Sajóbábony és a munkáslét 1949-től, a helyi gyár építésétől, egymástól elválaszthatatlanok. Ezért ez a Tájház is elképzelhetetlen a helybeliek gondolkodásában, hogy itt ne kapjon valamelyik szegletben helyet egy munkás enteriőr. Így is tettünk. A parasztportán a házzal egybeépített, nagy alapterületű egykori istálló új beton alapzatot kapott, szép gerendái és falazata, pedig új színezetet, ahol fele részben a szövés-fonással és a népdalkörrel egybekötött népművészet, fele részben pedig a szocialista ipari munkásélet bemutatása kapott helyet. Benne fellelhetjük az 1940-es évek végén vásárolt robusztus ruhás szekrényt, kinyitott ajtajára akasztva a majdnem földig érő barna, 50-es évekbeli, vastag bőrkabáttal, a három részes, tükrös éjjeli szekrénnyel, három oldalról fa keretes sezlonnyal, persze még fa szobai asztallal, de már a sezlony színéhez igazodó párnás székekkel. Az éjjeli szekrényekről és a kiegészítő bútorokról a nippek ekkor már elmaradhatatlanok voltak, persze, alattuk csipkével. A hangulatot a munkásruhába öltöztetett férfi teszi teljessé.

A nyári konyhát is régi funkciójának megfelelően rendeztük be. Ide a kevésbé féltett, mindennapi használati tárgyak kerültek ki, a tiszta szobák rendjének megvédése és ünnepi alkalmak kori prezentálása miatt. Így ide már karos lóca helyett csak fiókos, felnyitható láda került, ócska asztallal és székekkel, de stabil stelázsival, rajta a főzéshez használatos zománcos edényekkel, tányérokkal, poharakkal. Itt kerültek elhelyezésre (vagy a kamrában) a zsíros bödönök, a disznóvágáshoz, lekvárfőzéshez és befőzéshez szükséges nagyobb edények is.

 

Idáig – terjedelmi korlátok miatt, no meg azért, hogy a látogatás során Önöket is érje meglepetés – csak az enteriőrökről beszéltem. Mindezeken túl kinti nagyméretű molinókon jelezzük a látogatható kiállítások témáját. 10 db fekvő, üveg vitrinbenhelyeztük el az enteriőrökön túlmutató, de a témákhoz szorosan kapcsolódó, szintén helyben gyűjtött tárgyi és dokumentum anyagokat, amiket a fölöttük informáló, archív fotókat bemutató tablók egészítenek ki. Ezek közül információ gazdagságuk miatt kiemelésre érdemesek: a helytörténetet, a református és a katolikus egyházakat, a népdalkört, a szőtteseket és a 60 éves múltra visszatekintő sporttevékenységet bemutató vitrinek, fotós tablók. A népdalkör tevékenységének és a munkásélet sokszínűségének érzékeltetéséhez nagyméretű benti posztereket is használtunk. De mindezekről győződjenek meg saját szemükkel!

A Tájház kiállításainak megvalósítását anyagilag Sajóbábony Város Önkormányzatatette lehetővé. A színvonalas kivitelezést a miskolci székhelyű Dominium Bt.-nek köszönhetjük. A szakmai koncepciót elkészítette és a kiállításokat megrendezte Dr. Rémiás Tibor történész, aki e fenti kis ismertetőt is írta, és a Tájház egészét őszinte szívvel ajánlja figyelmükbe.

 

Köszönet a támogatóknak,

akik szüleik, nagyszüleik, dédszüleik vagy saját

féltve őrzött korhű tárgyaikat és dokumentumaikat

ajánlották fel a Tájház javára,

esetleg jó kapcsolataikkal segítették a műtárgyak beszerzését:

 

Balogh Tibor

Bánrévi Tibor

Bányiné Varga Erzsébet

Bárány Imréné

Béres István

Boros Gyula

Csepcsényi Istvánné

Déryné Szabadidő Központ

Erdődi Endre

Erdődi László

Fülöp Dánielné

Gaál Jánosné

Gazda Lajos

Géczi Vincéné

Gergely Gyula

Győri Istvánné

Gyulaházi Jánosné

Héczei Imréné

Hegedűs Zoltánné

Heltai Jánosné

Horváth Károlyné

Ipacs József

Jancsurák Tiborné

Jászka Miklósné

Kecskeméti Lászlóné

Kelemen Gyuláné

Kelemen Ilona

Kelemen Irén Sztupák Péterné

Kelemen Piroska

Kerekes Ferenc Dr.

Király János

Kocsis Istvánné

Kocsis Józsefné

Kovács Dezsőné

Kucsora Jánosné

Lengyel Istvánné

Mézes Lászlóné

Molnár Zoltán

Nagy Imre

Nagy Imréné

Németh Sándor

Oláh Pálné

Óvoda

Podlovics Viktor

Rácz Lajosné

Rákosi Lászlóné

Református Egyház

Rémiás Tibor Dr.

Római Katolikus Egyház

Safarcsik Tibor

Sajóbábony Város Önkormányzata

Sebők Lajos

Sebők Zsigmondné

Séra Ferenc

Sike László

Sikur Józsefné

Sólyom Sándor

Svédáné Gaál Katalin

Szabó Ilona

Szigeti Edina

Szilva Lajosné

Szűcs János

Tardi Imre

Tékes Miklós

Türk János

Tóth Andor

Tóth Béla

Tóth Gyula

Tóth Józsefné

Tóth Miklósné

Varga Eszter Dr.

Varga Józsefné

Varró Józsefné

Veres Jánosné

Zoboki Józsefné