Történelmünk

Árpád-kori alapítású település. Neve először Babun (valószínűleg személynév) néven szerepel egy 1325-ös oklevélben. Kezdetben a királynék birtokolta diósgyőri vár uradalmához tartozott. Később többször elzálogosították. Tulajdonosa volt a Nyáry, Drugeth, Jászy és a Rákóczi család is. A 18. században mikor a diósgyőri uradalom újra a koronához került, Bábony ismét a kincstáré lett. A török uralom idején a hatvani szandzsák része volt. A hódoltság időszakában tért át a lakosok nagy része a református hitre. Bár iskolájuk 1600- tól működött, templom építésére csak II.József türelmi rendelete idején kerülhetett sor. Lakói a 20.század elejéig jellemzően a mezőgazdaságból éltek. Sokak szerint a völgyek szabdalta, sűrű erdővel borított dombos vidék volt az egyik fő oka annak, hogy az 1940-es évek végén, a nagy hadiipari-fejlesztések idején, itt kezdték el építeni az Észak-Magyarországi Vegyiművek (ÉMV) elődjét, az „1040”-es vállalatot, amely eredetileg hadiüzem volt. Az iparfejlesztés következtében robbanásszerű fejlődés következett be: az újonnan érkező munkásoknak és mérnököknek városias jellegű lakótelepet építettek, amely így kulturálisan is elkülönült az régi bábonyiak lakóhelyétől, a falutól. A modern lakótelepek egységes tervezésének jegyében a lakóházakkal egyidőben iskola, óvoda, bölcsőde, és sportpályák is épültek.

Az 1980-as évek közepén, a község főút felé eső részén egy nagyobb területen telkeket parcelláztak ki, amin egyéni építkezések sorának eredményeként egy modern, családi házas rész épült fel, kellemes, elővárosias környezetet teremtve.