Sajóbábony ma

Sajóbábony földrajzi elhelyezkedése és nevezetességei.

A település területe: 1345 ha, lélekszáma kb: 2800 fő

Fekvése

Sajóbábony Miskolctól 13 kilométerre északra, a Bükk hegység keleti lankáinak (közelebbről, a Tardonai-dombság) és a Sajó-medencének a találkozásánál helyezkedik el. A település két markánsan elkülönülő részre oszlik: a falura és a lakótelepre. A falu a Bábony patak völgyében búvik meg, a 26-os főútról, a református és a katolikus templom kivételével, nem is látható. A lakótelep, mely méretében és lakosai számát tekintve is meghatározó része Sajóbábonynak, a Sajó-medence sík területén helyezkedik el, olyan benyomást keltve, mintha a település a völgyből `kifolyt’ volna a síkságra ahol aztán kényelmesen `szétterült.’

Bár Sajóbábony ‘zsáktelepülésnek’ számít (másfél kilométeres bekötőút vezet a főútvonalhoz), a község megközelíthetősége az országos átlag fölötti. Ennek oka, hogy a 26-os főútvonalat még az 1980-as években négysávossá bővítették Miskolc és a bábonyi elágazás között (amely elágazás egyébként állandó közvilágítást is kapott ugyanezen fejlesztés keretében), így a megyeszékhely központjába például gyorsabban be lehet érni Sajóbábonyból (kb. 15 perc) mint a közigazgatásilag Miskolchoz tartozó Diósgyőrből. Az országos úthálózathoz való csatlakozást tovább javítja a már elkészült új összekötő út, amely a 26-os főútvonalat az M3-as autópályával kapcsolja össze Miskolc belvárosának elkerülésével

Nevezetességei

Itt működött az Észak-Magyarországi Vegyiművek (ÉMV), amely fénykorában közel háromezer embernek adott munkát. Az ÉMV fő profilját a növényvédőszerek és habosított műanyagok alkották. Az 1990-es évek elején, a szovjet piac összeomlásával a cég átmeneti gazdasági nehézségbe került, amiből gyors és határozott döntésekkel még ki lehetett volna lábalni (ahogy a kazincbarcikai BVK, ma BorsodChem, példája mutatja), ha az akkori adóhivatal (a magyar államot, tehát gyakorlatilag az ÉMV tulajdonosát képviselve) nem indítja meg a felszámolást a cég ellen, elmaradt adótartozásokra hivatkozva. A felszámolási eljárás következtében az ÉMV több kisebb cégre esett szét (melyek többsége maga is csődbe ment, bár némelyikük sikeresen vészelte át a gazdasági összeomlást.) Később a volt ÉMV területét ipari parkká nyilvánították, amelyen több kisebb és közepes méretű vállakozás telepedett meg. Az ipari parkban működő cégek bevételeiből, az iparűzési adón keresztül, a helyi önkormányzat is részesül (2004-ben például ez az összeg több mint 200 millió forintra rúgott, összehasonlításul, ez az összeg a főút túloldalán fekvő Sajóecsegen alig érte el a 6 millió forintot), így Sajóbábony, borsodi viszonylatban, a tehetősebb települések közé tartozik.

Az ÉMV működésének évei alatt több súlyos ipari baleset is történt, amelyek rövid időre az országos figyelem középpontjába állították a községet. Itt történt, 1979. június elsején az újkori Magyarország legnagyobb ipari balesete, amelynek során 13 dolgozó tünt el, amikor is felrobbant a TNT gyár egyik üzemrésze (több mint 10 tonna TNT robbant fel.) A rendszerváltás után a Greenpeace figyelemfelkeltő akciói keltettek időnként feltűnést.

Moldova György, az 1990-es évek közepén íródott ‘Magyarország szennybemenetele’ című riportkönyvében, beszámol egy Sajóbábonyban tett látogatásáról, amelyben lesújtó képet fest a községben uralkodó állapotokról, külön kiemelve a szomorú környezetvédelmi helyzetet. Az ÉMV éppen folyamatban lévő felszámolása okozta káosz, a hirtelen megnövekedett munkanélküliség, az általános gazdasági leépülés, és a romokon túlélni próbáló kisebb cégek kétségbesett, a környezetvédelmi szempontokat gyakran figyelemen kívül hagyó, küzdelme magyarázhatja az akkor kialakult helyzetet. A könyvben Moldova György következetesen „ÉVM”-ként hivatkozik az ÉMVre, amire talán a jóval ismertebb Budapesti Vegyiművek „BVM”-ként történő rövidítése adhatott okot.

Az 1990-es évek elején a település területéhez tartozó egyik dombtetőn ásatásokat kezdtek a Miskolci Egyetem régészei és egy pattintott kőszerszámokat készítő telepet tártak fel. A régészek megállapították, hogy a kőszerszámok előállításához használt köveket távolabbról hozhatták ide, mert a környéken ilyen kőzetek nem lelhetők fel.

Forrás:WIKIPÉDIA

/licens: GFDL (GNU Free Documentation License) /